Successful treatment of lymphomas requires classical morphological diagnosis and also immunophenotyping as well as cytogenetics and molecular genetic examinations. The expansion of pathogenetic knowledge resulted in new classifications, new disease entities, and subtypes that are identified with distinct genetic aberrations bearing prognostic value as well and also serving as potential targets for new targeted therapies. The more detailed molecular background is explored the more precise personalized treatment options can be utilized nowadays and in the near future. Thus new up-to-date hematopathology is the key to successful oncohematological treatment. The imaging diagnosis has also evolved during the last decade in the diagnosis of lymphomas. This can also help us to monitor response to therapy by using positron emission tomography. This enables us to monitor therapy and make decisions based on efficiency of the therapeutic regimen. Survival data of lymphoma patients can further be improved by avoiding under- and overtreatment, which is achieved by using PET/CT as a "biomarker" or response indicator besides conventional biologic and clinical prognostic markers.
A lymphomák sikeres kezelésének egyik alappillérét a betegség pontos diagnózisa képezi, melynek a klasszikus morfológiai vizsgálaton túl ma már elengedhetetlen része az immunfenotipizálás, illetve számos esetben citogenetikai, molekuláris biológiai, genetikai vizsgálatok elvégzése. A patogenetikai ismeretek bõvülése újabb entitások, altípusok meghatározását teszik lehetõvé, bizonyos molekuláris markerek prognosztikai értékkel is bírnak és ezen túlmenõen célzott terápiák kialakítását is lehetõvé teszik. Minél mélyebb, pontosabb molekuláris ismerettel bírunk, annál precízebb, „személyre szabott” kezelést tudunk alkalmazni már jelenleg is és a (közeli) jövõben még inkább. A korszerû hematopatológia, molekuláris biológia tehát a sikeres onkohematológia egyik kulcsa. Az elmúlt évtizedben azonban a képalkotó diagnosztika is jelentõs fejlõdést mutatott, a lymphomás betegek kezelésében, követésében a pozitronemissziós tomográfia rutinszerû alkalmazása jelentõs segítségünkre van, lehetõvé teszi, hogy bizonyos lymphomatípusokban a kezelés hatékonyságát dinamikusan tudjuk követni, szükség esetén akár módosítani is. A lymphomás betegek túlélési eredményeit tovább javíthatjuk a túl- és alulkezelések elkerülésével, amit a PET/CT, mint egyfajta „biológiai marker” más biológiai és klinikai prognosztikai tényezõkkel kombinálva nagyban segíthet.